Illés Fanni lábak nélkül, összenőtt ujjakkal született paralampiai úszó, 25 évesen napi 6-7 óra edzés mellett egyetemre jár, két cica tulajdonosa, autót vezet és az ő szavaival élve: kontrollmániás.
„Soha nem ijedek meg egyetlen váratlan helyzettől sem, pedig jut belőlük az életembe.”
A sportolóval öt ELTE-s diák, Lauthán Réka, Lipka Boróka, Majoros Anna, Virág Hanna és Szücs Anikó beszélgetett egy projektmunka keretén belül. Alábbiakban az ő cikküket olvashatod.
Fanni élete a víz, de nem úszik az árral
"2004-ben kezdtem el úszni a gerincferdülésem miatt, egy héten kétszer. A következő hónapokban az edzések száma megnőtt kettőről négyre, aztán négyről hatra, a végén már minden nap edzettem és egy év múlva beúsztam az olimpiai csapatba. Ekkor éreztem azt, hogy a rút kiskacsából hattyúvá váltam."
A testi fogyatékosság feldolgozásáról:
"Az úszás segített elfogadni a saját állapotomat és sok más fogyatékossággal élő embernél nyitottabbá válnom a világ felé. Sok időt töltök sorstársakkal a paraúszó csapatban és egészséges a szociális életem, de ez ritka a mi helyzetünkben. Sokan otthon ragadnak a négy fal között és nem találják meg a helyüket a társadalomban, mi vagyunk a láthatatlan réteg. Az emberek megbámulnak, mert csak ritkán látnak testi fogyatékossággal élő embereket. Hogyha én nem is gondolok hátrányként a lábaim hiányára, ők sajnálni fognak, mert idegen számukra."
Az otthonról hozott mentalitás
"A szüleim arra neveltek, hogy soha ne ijedjek meg egy váratlan helyzetben, és soha nem is teszem. Ha valamit a fejembe veszek, azt véghez viszem, akkor is, ha közben kapok pár pofont az élettől."
Hivatás- és küldetéstudat: kapocsnak lenni az emberek között
"Jelenleg az úszás az életem középpontja, minden más eköré épül fel. A jövőben szeretnék edző lenni, most pedig mentorként foglalkozom testi fogyatékos úszókkal a parasportban és a magánéletükben. Én már végigjártam az utat, amin most ők vannak. Szeretnék segíteni nekik és példát mutatni.
Sokáig azt gondoltam, hogy azért születtem lábak nélkül és összenőtt ujjakkal, hogy olimpiai bajnok legyek, de most már tudom, azért vagyok itt, hogy kapocs lehessek a fogyatékossággal élő és a tipikus emberek között.
Csatorna vagyok az információ és az elfogadás számára.
Szeretném folytatni az úszást és nőni a kihívásokkal, a társadalmi felelősségvállalás szemléletében pedig képviselni a fogyatékossággal élő személyeket, és formálni a társadalmi tájékozottságot és hozzáállást."
Illés Fanni parasportolói karrierje során volt már második és harmadik legjobb a világranglistán, az Európai Bajnokság négyszeres bronzérmese, és olimpiai ötödik helyezett. Legfrissebb eredménye a Mexikóban megrendezett világbajnokságon szerzett bronzérme.
