Mindenki máshogyan ad borravalót, van aki többet és van aki nagyon keveset, vagy egyáltalán semmit. A szokás nemcsak emberekként különbözik, de minden országnak megvannak a saját szokásai és még olyan hely is van, ahol kifejezetten illetlenség borravalót adni. De vajon ki csinálja jól? És egyébként is lehet, hogy egész életünkben rosszul adtunk jattot? Kiderült, hogy a helyes megoldással rengeteg pénzt lehet spórolni évente és még az étteremben sem kell kellemetlenül éreznünk magunkat, ha éppen nem tudjuk, hogy mennyi az annyi.
A CNBC egyik munkatársa annak járt utána, hogy ha megváltoztatná a borravalóval kapcsolatos stratégiáját, mennyit tudna spórolni egy évben. Elmondása szerint még az apjától tanulta a jattolás rejtelmeit, azonban egyik este amikor barátaival szórakozni ment, megfigyelte, hogy a többiek teljesen más módszert használnak. Rádöbbent, hogy egész életében rosszul csinálta.
Persze a "rossz" egy szubjektív fogalom és a borravaló esetében könnyen félreérthető, hiszen itt leggyakrabban a fogyasztók, vevők csak érzésre adják a jutalmat.
Az Egyesült Államokban és a világ országaiban különböző mértékű az elfogadott borravaló, ahogy erről már írtunk korábban is. Az USA egyik törvénye, a Fair Labor Standards Act, például megengedi, hogy bizonyos helyeken a minimálbérnél kevesebbet fizessenek az éttermek az olyan alkalmazottaknak, akik kapnak jattot.
New Jerseyben például az éttermek akár óránkénti 2,13 dollárt is fizethetnek a pincéreknek.
Ugyan a borravaló helyes mértékét sehol sem írják elő konkrétan, de a legtöbb helyen mégis a 15-20 százalék az elfogadott, de például Japánban megsértődnének azon, ha a fizetendő összegen túl is hagyna pénzt a vendég az asztalon. Az Államokban a jatt medián értéke 18 százalék (vagyis egy átlagos vendég ennyit ad).
Lizzie Post etikett szakértő szerint a világ egyre jobban afelé halad, hogy a vendég és a felszolgáló között kialakul egy társadalmi szerződés, amelynek alapja, hogy a vendég tulajdonképpen a borravalóval egészíti ki a pincér fizetését.
Zack Guzman, a CNBC munkatársa megfigyelte, hogy az emberek miként adnak borravalót, és ez alapján két kategóriába sorolta őket. Az első kategóriába tartozik ő is, aki a tizedesvessző balra tolásával számolja ki az értéket, majd megszorozza kettővel és így 20 százalékot kap.
A másik csoport a számlán fellelhető információk segítségével kalkulál. Ők az adó mértékét szorozzák be kettővel. Ha New Yorkot vesszük példának, ahol a forgalmi adó 8,875 százalék, akkor majdnem 18 százalék jön ki így, Marylandben viszont háromszorozzák az adót, hiszen ott csak 6 százalék.
Azonban az olyan államokban mint Delaware, ahol nincs forgalmi adó , kicsit trükkösebb ennek a módszernek a használata.
Mindkettő olyan eredményt garantál, amely az általánosan elfogadott 15 és 20 százalék közé esik. A lényeges különbség viszont az, hogy nem mindegy: a végösszegből számolunk-e, amiben már benne van az adó, vagy egy olyan számmal, amiben még nincs.
Az adóbeszorzásos módszer egyértelműen arra az összegre vonatkozik, amihez még nem csapták hozzá a forgalmi adót, míg a tizedesvesszős trükk már azzal az összeggel számol, amelyben a forgalmi adó már benne van.
Ez persze egy aprócska dolognak tűnik, azonban hosszútávon óriási különbség van a két módszer között és egyértelműen az adóbeszorzásos trükk bizonyul jobbnak. Egy száz dolláros számla New Yorkban 4 dollárt spórolna annak, annak aki a forgalmi adó beszorzását használja támpontnak.
